A XIV. századtól származtatott főnemesi család leszármazottja, ami azért is különös, mert élete nagy részét szegények között élte le, vagyonának, festményei eladásából származó keresetének zömét nincstelenek támogatására fordította…

Münchenben, Párizsban alaposan felkészült a festőművész hivatásának teljesítésére. …

Tájképekkel kezdte, majd egyre többet foglalkoztatta maga az ember, az ahogyan él, mozog a természetben, a társadalomban. Hatalmas életművel gazdagította korát….

A természet színbősége, a fénytani jelenségek élénksége mellett az emberábrázolás új eszközei, a képszerkesztés mértanias elemei foglalkoztatták őt is, a tárgykör szerint és a kifejezés hangsúlyát tekintve kiszélesítette a műfajok határait. …

Volt műterme Budapesten, Bécsben, a Tátra aljában beczkói, nagyőri várkastélyában, de részt vett a szolnoki művésztelep megalapításában is. Mint vendég munkába merült vidéki udvarházakban, elidőzött koldusok menhelyein.

Vagabond módon járta az országot, vázlatokat készített mindarról, amit feljegyzésre érdemesnek tartott. Ezekből válogatott, egyeztetett, kapcsolt össze motívumokat művészetében. … Semmi sietősség, kapkodás, elnagyoltság. Állandó készenlét mellett is szemlélődés jellemezte magatartását, képei meghatóan őszinték.

Nem vált irányzatok, iskolák, módszerek elkötelezettjévé, pályája későbbi szakaszában a magyar expresszionizmus úttörője lett.

Szuggesztív ábrázoló erővel, sejtelmes költőiséggel, megrázó drámaisággal alkotta műveit, alkalmasnak bizonyult a finom hangulatok érzékeltetésére, ám hajlamot tanúsított a riasztó helyzetek jellemzésére is. A lényeg és az igazság jeleit gyűjtötte, elemezte, a lét és a festői hivatás értelme után kutatott.

Hatvankét évesen hadi festő lett, négy esztendőn át járta a frontokat, a táborokat, kórházakat, megörökítette a katonák megpróbáltatásait, a mostoha körülményektől szenvedőket, a sebesültek, csonkoltak letargiáját.

Megteremtette a cselekvő humánum korszerű festészetét.

(részlet Pogány Ö. Gábor a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója tanulmányából)

Életrajzi adatok

1852. április 23-án született Beckón (ma Beckov, ČSSR).
1861-ben Nagyőrre (ma Strážky, ČSSR) költöznek.
1863-1864-ben Thomas Ender bécsi festő rajzolni tanítja.
1870-1871-ben Svájcban él, elkezdi tanulmányait a zürichi politechnikumban.
1873-ban Münchenbe kerül, Seitz festőiskolájába. Szeptembertől a párizsi École des Beaux-Arts-ban Pils növendéke.
1874-1877 között a telet Párizsban tölti, nyaranként Beckón, Nagyőrött tartózkodik, a Tátrát járja. Ekkor már önállóan képezi magát.
1877-ben néhány hónapot Barbizonban tölt; kiállít a párizsi Salonban. Az év második felében Szolnokra megy. A budapesti Műcsarnokban két képet mutat be.
1878-ban – 1879 tavaszáig – Olaszországban tartózkodik. Ezután hosszú gyalogtúrákra indul Észak-Magyarországra, az Alföldre.
1880 telén Bécsbe megy.
1882-ben szerepel a bécsi nemzetközi kiállításon.
1882-1883 nagy részét Bécsben tölti.
1884-ben Budapesten bérel műtermet. Ettől kezdve folyamatosan részt vesz budapesti tárlatokon.
1888-ban egy képét társulati díjjal jutalmazzák.
1889 őszén Párizsba megy. 1892-ig tartózkodik kisebb megszakításokkal Franciaországban (Párizs, Barbizon, Normandia, Bretagne, Marseille).
1892-1896 között felváltva tartózkodik Budapesten és Észak-Magyarországon.
1896 nyarán bejárja Dalmáciát, Montenegrót, Felső-Olaszországot, majd Párizsba megy.
1897 áprilisában gyűjteményes kiállítása nyílik a Georges Petit galériában, Párizsban.
1898-1901 között többnyire Budapesten és Beckón dolgozik.